Élőhelyei:

Közép-Amerika északi és középső részén honos. Országok: Mexikó, Honduras, Guatemala, El Salvador. Főleg mocsarakban, ingoványokban, lápokban vagy part menti zónákban élnek.

Megjelenés:

15 literre 1 halat érdemes tenni. A hím nem annyira udvarol mint más elevenszülők hímjei, éppen ezért elég ha 1 hímre 1 nőstényt veszünk, de vehetünk több nőstényt is. Szeretik ha a víz egynegyedét lecseréljük hetente, kéthetente. A sok kereszteződés fogékonyabbá tette őket a betegségekre mint más elevenszülőket, így hát óvatosabban bánjunk a vizükkel. A víz keménysége ne legyen több 20 nk°-nál, de ne legyen 7 nk°-nál alacsonyabb, mert lágyabb vizekben könnyebben kapnak el betegségeket. 7,0-7,5 pH-jú víz az ideális náluk, míg a hőmérséklet 22-26 °C között legyen. Nem szeretik a hirtelen hőmérséklet változást. Békés hal, és őt se nagyon csipkedik, a hímek is jól elvannak egymással, még udvarlásnál is. Az akváriumban legyen egy kis nyílt rész, de sok növény. Más elevenszülőkkel is ajánlatos együtt tartani, de a szifóval kereszteződhet is.

Étrend:

A plattik mindenevők, de előnyben részesítik a növényi eredetű táplálékot.Megehetik az algát az akvárium faláról, vagy "lelegelhetik" a lágyabb levelű növényeinket, erre vigyázni kell. Viszont esetenként lehet nekik adni forrázott salátalevelet, vagy sóskát is. Tubifexet, és a műeleséget is megeszik. Az állati eredetű táplálékot is elfogyasztja. A halak a táplálék fehérjéiből szénhidrátokat, és zsírokat képesek előállítani. Emiatt figyelni/ vigyázni kell a fehérjében gazdag táplálékkokkal. A fehérjében gazdag, de szénhidrátban és zsírban szegény táplálékon is elhízhatnak. A fehérjét viszont nem lehet pótólni szénhidrátokból vagy zsírokból. Sokan nagyon sokáig etetnek műeleséggel, ami nem nagy hiba, viszont ezek nem olyan táplálóak. A száraz eledelen felnőtt ivadékok nem lesznek olyan fejlettek és nem fognak nagyszámú utódokat nemzeni, vagy ezek az utódok betegesek lesznek. A kishalakat érdemes tubifexszel etetni, hiszen a tubifex magas fehérjetartalma miatt növésre "serkenti" a kisebbeket.

Szaporodás:

Egy jól fejlett platti nőstény 4-5 hetente 20-120 számú utódot hozhat világra. A szülésenként várható fiatalok száma főleg a tápláltsági állapottól és a nőstény korától függ, azonos törzsön belül. A 4-5. ellésig nő az ivadék száma, ezután csökkenni kezd. Az elevenszülők az akváriumokban egész éven át szaporíthatók, a szabad természetben azonban ún. téli szünet is megfigyelhető. Ajánlatos az erősen telt hasú nőstényeket külön ellető medencébe helyezni, ha nagyobb mennyiségű ivadék megmentése és felnevelése a célunk. Az elléshez közelálló nőstények felismerhetők arról, hogy a hasuk erősen szögletessé válik, és a medence egy félreeső részébe húzódnak. Egyes nőstények közvetlenül az ellés előtt nyugtalanokká válnak, fel-le úsznak a medence üvegfala mentén. A legtöbb faj nőstényének hasfalán keresztül jól megfigyelhető az ellést megelőző időben az embriók szeme is. Kis gyakorlattal elérhető, hogy a nőstényeket a felsorolt ismérvek alapján szinte 100%-os biztonsággal tesszük az ellést megelőző utolsó napon az ellető medencébe, vagy a szülőszobába, ahol a kicsik kb. 60-90%-a megmarad. A párosodás úgy megy végbe, hogy a hím násztánc után a gongpódiumának hegyét a nőstény ivarnyílásának bejáratához irányítja, hogy spermája behatoljon a nőstény testébe. Utódkannibalizmus mérsékeltebb mint a guppinál.

A lap alján végig lehet nézni, miként szül a platti, akit érdekel, az görgessen a lap aljára.

Szülés:

Mikor látjuk, hogy beindult a szülés, akkor el kell dönteni kivesszük, vagy nem? Ha nem vesszük ki, akkor érdemes az akvárium környezetét besötétíteni,(letakarni, függönyöket elhúzni) hogy minél több utód tudjon elbújni a növények között. Ezután mi csak annyiban járulhatunk hozzá a kicsik felneveléséhez, hogy jól etetjük a többi halat. Ha kivesszük, akkor feltételezhetően több utód marad meg. Sok múlik azon is, hogy el vannak-e különítve az anyától, vagy ott úszkálnak előtte, mint áldozatok. Az anya sajnos megeheti őket. Éppen ezért célszerű egy szülőszobát beszerezni. 

Itt az utódok lejebb süllyednek közvetlenül a szülés után, és nem válnak az anya táplálékává. Lehet látni, hogy a fenti részt, ahol az anya szül, el lehet választani, és akkor az egyik oldal üres marad a kicsik számára, amely feltétlenül szükséges, hiszen születés után fel kell hogy menjenek a levegőre, ugyanakkor éredemes az ellető ketrecet  az akvárium fény felőli oldalától legtávolabbi, legsötétebb sarkába tenni. Az újszülött halak ugyanis a fény felé törekednek, és így igen hamar kikerülnek az anyjuk által veszélyeztetett térből. Miután az anya végzett, helyezzük át a kisebbeket egy nevelőakváriumba. Ott nőhetnek egészen addig, amíg nyugodt szívvel be lehet rakni őket a nyagyobbakhoz. Az elején a nagyok rájuk vetik magukat, de bízzunk a kicsikben, el fognak menekülni, és a nagyobbak látni fogják, hogy ez nem kaja. A kicsik növekedése nagyban függ a rendelkezésre álló helytől, és az etetéstől. Ha minden 2. vagy 3. nap etetjük őket, akkor ki merem jelenteni, 5 hónaposan is olyan kicsik lesznek, mint egy jól feljlett 2 hónapos. Az oxigénhiány is igen súlyos növekedéscsökkentő tényező, amellett halainkat igen fogékonnyá teszi különböző betegségek iránt. Ezért kerülni kell a túlzsúfolt elhelyezést is, vagy megfelelő szellőztetéssel és filtrálással kell biztosítani az oxigénszükségletet. Csökkenteni kell tehát a víz szennyeződését, gátolni kell a különböző mikroorganizmusok elszaporodását, mert ez közvetve csökkenti a halaink számára felvehető oxigénmennyiséget. Sok szerencsét mindenkinek! Akinek kérdése, kérése van, az forduljon hozzám, de mivel itt nincs "Kérdések és válaszok" menüpont, ezért ha kérdésetek lenne, akkor egy másik oldalamra írjatok.